Egy válás története

Mindenkinek szép napot kívánok.

Azért hozom létre ezt a blogot hogy mások is okuljanak ebből.

Leírom érzéseimet gondolataimat, lehet hogy egy kicsit csapongani fogok de majd megértitek hogy min megyek keresztül.

Bemutatkozásnak annyit hogy 51 éves vagyok még nős és két leányom van.

Mind a kettő már nagy, a kisebbik még középiskolás a nagyobbik pedig főiskolára jár.

A történetünk a következő:

Körülbelül 27 éve ismerkedtük meg, a szerelem fél évig tartott és jött részéről a szakítás. Rá két évre egy véletlen folytán vagy nem is annyira véletlen ismét egymásba szerettünk. 1991 augusztus 2-án fogadtunk egymásnak örök hűséget. Jöttek a gyerekek nem volt anyagi gondunk lakás kocsi is meglett. Mind aketten azt hittük hogy ez életünk végéig fog szólni, de nem így történt.

Beütött a válság elvesztettem az állásom évekig nem is találtam munkát. Végül lett állásom igaz hogy csak minimál béres de van. Szerintem ekkor kezdődött minden. Megszűntek a beszélgetések és a közös barátok. Találtam egy idő után egy játékot az interneten amivel el kezdtem játszani. Hanyagoltam a családot és nem igazán figyeltem fel azokra a dolgokra ami a családhoz kell. A feleségem is talált magának elfoglaltságot fanatikus Vastag Csaba rajongó lett. Nem is tűnt fel hogy mennyire elkezdtük távolodni egymástól. Egy évvel ezelőtt kezdődtek a komolyabb bajok. El maradt napokra hogy megy a Csabis csajokhoz én pedig jó fej akartam lenni és engedtem.

Csúnyán beszéltem vele és persze ő sem hagyta magát, sohasem beszéltünk a problémákról csak martuk egymást. Nem vagyok veszekedős pedig lehet hogy jobb lett volna ha veszekszünk. Fél évig külön szobában lakott mint egy vad idegen. Februárban visszaköltözött hozzám hogy ismét megpróbáljuk. Egy ideig működött is valamennyire a dolog. Májusban ismét rosszabra fordultak a dolgok és kijelentette hogy ő már nem szeret. Ez tartott egy hónapig amikor megint kijelentette hogy most már tényleg vége. Én próbáltam változni hátha megváltozik valami. A történethez még hozzátartozik hogy a kisebbik lányom terhes lett egy alkalmi kapcsolatban ami csak nagyon későn májusban derült ki. Elvetetni már nem lehetett. Azt hittem hogy ez megint össze fog tartani minket. Juniusban azt mondta hogy próbáljuk meg ismét. Én nagyon őrültem ennek mert ismét előjöttek azok az érzések belőlem amiket a házasság kötésünkkor éreztem. Nem hogy csak szeretem hanem ismét szerelmes vagyok belé. Aztán jött a vég és kijelentette hogy már nem szeret és válni akar.

23 éves házasság ismét szerelmes lesz az ember a saját feleségébe valami csodálatos, és képes lenne mindenre érte. Én persze kiborultam és véget akartam vetni az életemnek. Szerencsére a lelki segélyszolgálathoz fordultam ami segített hogy ne tegyem meg. Másnap találkoztam egy pshihologussal aki nagyon sokat segített. Rádöbbentem hogy nem mondtam el neki semmit az érzéseimről hanem mindent magamba folytottam. Mindig azt hajtogattam hogy nem vagyok féltékeny ha máshol alszik pedig legbelül dehogynem voltam az. Ezt sohase mondtam se neki se másnak mindig csak bennem volt legbelül. Próbáltam harcolni érte és a családért hogy megmentsem vagy pedig megoldást találni rá hogy a gyerekek amíg elindulnak ne szenvedjenek kárt. Lett volna cél amit együtt kellet volna megoldani de ő már döntött véglegesen. A harcot hogy meggyözzem már föladtam, minnél hamarabb el szeretném adni a lakást és külön költözni. A gyerekek mivel már felnőttek majd eldöntik hogy kivel akarnak lenni. A feleségem is az annyához én az anyámhoz költözünk. Mindent felesben megosztunk ha meg tudunk egyezni. Most ennyit írok, hamarosan következik a folytatás ha érdekel valakit. Ma lesz a nagy beszélgetés este amitől nagyon félek. Volna sok megválaszolatlan kérdésem amire nem tudom a válasz de lehet hogy jobb is így nekem.